Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kossuth Program

2010.02.12

Kép  Válaszúthoz érkeztünk
Magyarország válaszúthoz érkezett: a rendszerváltozás után húsz évvel minden egyes választópolgár egyetért azzal, hogy változásra van szükség. Az 1989/90-ben kialkudott lehetőséget a politika két évtized alatt nem használta ki. A társadalom döntő része vesztesnek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Nem látja a rendszerváltoztatás hasznát. Az ország rossz pályán van. Sodródik az árral. Az embereknek nincs jövőképe, nem látja az erőfeszítés, a nélkülözés, a mindennapok küzdelmének értelmét. Nem csak kritikus, folyamatosan romló gazdasági helyzet, de a politikai bizalomvesztés és a csökkenő társadalmi szolidaritás morális válsága miatt is drámai folyamatok szemtanú és elszenvedői vagyunk. Ezen azonnal változtatni kell! Az összefogás erejével, közös felelősség-vállalással vagy megteremtünk egy új, demokratikus és emberközpontú Magyarországot, vagy menthetetlenül tovább vergődünk a ki nem mondott és meg nem oldott problémák világában, ahogy azt már évtizedek óta tesszük. Közös felelősségünk ezen a tarthatatlan helyzeten változtatni. Sorsfordító időkben a nemzet összefogására van szükség. Nincs más út előttünk! A társadalmi igény hozta létre a nemzet összefogásának érdekében Összefogás Pártot. A párt alapítói érzékelik a társadalom gondját-baját, és felismerték azt is, hogy a jelenlegi politikai elit valójában nem képviseli a magyar társadalmat, nem érvényesítik a nemzet érdekeit. Számunkra ismeretlen és rejtett érdekek vezérlik politikájukat. Az egyének és a közösségek problémái iránt a politikai elit valójában érzéketlen, az emberek csupán szavazatokat jelentenek számára. A mai politikai kultúra száműzte a társadalommal folytatott konzultációt, az érdemi vitát, a konszenzusra törekvést. A politikusok országgyűlési és lokális döntéshozói magatartása, az alkalmatlan, esetenként korrupt, a problémák iránt közömbös politikai elit bizalomvesztése nemcsak a politikai szféra és a társadalom kapcsolatát, de a polgárok egymás közötti viszonyait is megmérgezte. A változtatás viszont közös felelősségünk. Szükséges ehhez a társadalom felismerése, hogy rossz az, ami ebben az országban most zajlik, de elmaradhatatlan egy olyan képviseleti szervezet életre hívása is, amely felvállalja a társadalom felől jövő igényeket, és őszintén képviseli is azokat. Az Összefogás Párt utóbbi szerepkör betöltésére jött létre. A politika az emberért van, a döntéshozatalnak mindenekelőtt az emberek érdekeit kell nézni. Az Összefogás Párt egy új politikai kultúra nevében egy stabil értékrenden alapuló felelős politizálást kíván folytatni, mert csak így lehet helyreállítani a közbizalmat, amely nélkül egyetlen intézkedés, program vagy reform sem képes megfelelően hatni – bizonyíték erre az elvesztegetett elmúlt nyolc év is. Mi tehát az Összefogás Párt szerint a politika? Képviselet és szolgálat! Az emberek képviselete, jogos igényeik kielégítésére, valós problémáik megoldására, a közjó elérésére való törekvés. A Kossuth Alapprogram az Összefogás Párt céljait, alapértékeit, a politikához, a magyar társadalomhoz és Magyarországhoz való viszonyát rögzíti.

Legnagyobb értékünk a gyermek!
A társadalom alapeleme a család. Ez nem csak politikánk, de világszemléletünk alapja is. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a családok békében és biztonságban éljenek, különben elképzelhetetlen a fenntartható Magyarország jövője. Meg kell teremteni a család és a gyermek létbiztonságát. Anyagi függetlenséget kell biztosítani minden gyermeknek. Tudatosítanunk kell, hogy a gyermek a legnagyobb értékünk. Minden család, különösen a szegénységben élő családok egyetlen kitörési pontja, a gyermek iskolázottságának mértéke, a megszerzett tudása. A szegénység felszámolásának ez az egyetlen lehetősége, melyhez az egyén, a család
akarata is szükséges.

A tudás legyen Magyarország versenyképességének alapja!
Magyarország végérvényesen lemarad, ha nem teremti meg versenyképességének szilárd alapját. Bármilyen gazdasági reformmal is próbálkozik azonban az állam, a legjobb befektetés mindig is a tudás lesz. Az egyetemi képzési rendszer elmaradhatatlan átgondolása mellett a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatás mostohagyerekeként kezelt szakképzés reformjára. Vissza kell adni a szakmák és a szakmunkák elveszett társadalmi presztízsét! Gyökeresen szakítani kell azzal a törekvéssel, ami az oktatáspolitikát jellemzi. Meg kell állítani a szakmunkás képzés, a szakképzés leépítését, a szakmunka leértékelését. A munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés érdekében olyan konstrukciókat kell kidolgozni, hogy a tanuló – a képzési idő lerövidítése nélkül – minél hamarabban érintkezésbe kerüljön a gyakorlattal és a szakma világával (akár egyetemi képzés esetében is), hogy tanulmányai befejeztével minél magabiztosabban léphessen ki a munkaerőpiacra. Az oktatási intézmények és a versenyszféra közötti együttműködést szorosabbra kell fonni. Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a képzett munkaerő a képzésének legmegfelelőbb munkahelyen tudjon elhelyezkedni, hogy a képzés ne menjen kárba, az állam tudásba fektetett tőkéje pedig kamatozhasson.

A munka becsületének helyreállítása nélkül nincs felelős társadalom!
Egy szolidaritásra épülő társadalom felelősségtudata csakis akkor születhet meg, ha mindenki a közösségért, és nem a közösségből akar élni. Ezt a munka becsületének helyreállítása nélkül nem lehet véghezvinni. Világossá kell tenni, hogy az állam megkárosításával, a potyautassággal magunkat és környezetünket károsítjuk meg. A nemzet felemelkedése és saját helyzetünk jobbra fordulása sem következhet be egy közösségre épülő felelősségtudat nélkül.
Célunk, hogy minél több ember dolgozzon, a társadalomnak lehetőségeihez mérten mindenki ott segítsen, ahol tud. Elengedhetetlen követelmény, hogy mindenki munkával szerzett jövedelméből és ne segélyből éljen, a segély ne legyen életcélja, a tisztességes munkának azonban legyen értelme és haszna.

Szociális gazdaság: a munka és a gazdaság újraértelmezése!
Minden ember pótolhatatlan értéket képvisel. Mindenkinek vannak képességei és céljai, azonban rengetegen vannak olyanok, akik nem tudják életüket megszervezni, nincs jövőképük, de talán még jövőjük sem. A szolidaritás és a felelősségvállalás megköveteli, hogy a valamilyen okból hasonló sorsra jutott embereket visszaintegráljuk a társadalomba. Életüket ismét meg kell szerveznünk, foglalkoztatnunk kell őket. A szociális gazdaság kiépítésével mindenkinek munkalehetőséget kell biztosítani, hogy lehetőségeihez és képességeihez mérten mindenki termelője, s ne csak fogyasztója legyen a felosztandó javaknak. Profitorientált szemmel nézve ez hasztalan, humánus és társadalompolitikai szemmel nézve azonban egy egészséges közösségi tudat kifejlődéséhez járul hozzá azáltal, hogy a létbiztonság megteremtésén túl pozitív példákon keresztül mentálisan erősíti meg az emberek közötti kötelékeket. Ennek jegyében szorgalmazni kell a részmunkaidő bevezetését, hogy a kisebb munkabírásúak is – mint például a gyermeküket nevelő édesanyák – tisztességes jövedelemhez jussanak, a család létbiztonsága adott maradjon, a profitit előállító munkalehetőség hiánya miatt pedig ne szenvedjenek hátrányt. Egy társadalom érettségének fokmérője, miként gondoskodik a gyermekekről és az idősekről. Az eddig hatalommal bíró és döntéshozói pozícióban lévő politikai elit azonban nem méltó és nem megnyugtató módon gondoskodik róluk. A nyugdíjasok azok, akik a mostani aktív dolgozók jelenét biztosították, de gyermekeink jövőjét is megalapozták. Elkerülhetetlen tehát, hogy a mai nyugdíjasok, a munkában rokkantak, valamint a segítségre méltók gondozásának és ápolásának újra rangot adjunk. A velük való törődést a társadalom hivatásnak tekintse.

Le kell számolni a gazdasági tabukkal!
A szociális gazdaság fentebb vázolt szemlélete egyben azt is jelenti, hogy a nemzetgazdaság kapcsán használt fogalmaink újraértelmezésre szorulnak. Az évtizedek óta – s nem csak húsz éve (!) – használt (szociálliberális) fogalomstruktúrák alkalmatlanok Magyarország helyzetértékeléséhez, kiváltképp a gazdasági egyensúly helyreállításához szükséges stratégiaalkotáshoz.
A gazdaságot nem mint csak számokban megragadható független entitást kell tekinteni, hanem mint egy emberektől függő rendszert. Le kell számolni a gazdasági tabukkal és a régi, korszerűtlen sémákkal. Az Összefogás Párt egy új modell megalkotásához gazdasági vitairatával, a Kossuth Gazdaságélénkítő Programmal járul hozzá. A szövetkezeti agrárpolitika, a kis- és középvállalkozások preferálása, a helyi gazdaságirányítás megerősítése, valamint a monetáris politikai irányváltása képezi a javasolt új modell alapjait. A gazdasági gondolkodás új alapokra helyezése szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi, egyértelműen megbukott szemlélettel és gyakorlattal szemben, egy emberközpontú, családcentrikus társadalompolitikát és új szociális-foglalkoztatási szemléletet lehessen alkalmazni.

A föld: kincsünk és gyökerünk
Magyarságtudatunk gyökere a magyar föld. A föld tisztelete és szeretete határozta meg a viharos magyar történelem során az emberek identitását és világképét egyaránt. Máig tartó kötödésről beszélhetünk: a gyakorta problémaként emlegetett társadalmi immobilitás is a föld és a közvetlen környezet mély tiszteletéből fakad. Ezen viszonyulás erőszakos megváltoztatása helyett a földben rejlő lehetőségek leghasznosabb kihasználására kell törekednünk. A föld és a víz két legnagyobb természeti kincsünk. A politikai tabuk és a rossz gazdaságirányítási szemlélet miatt azonban egyik kincsünk sincs kihasználva, sőt, a húsz éve folytatott hibás agrárpolitika miatt a magyar földművelők, de közvetve minden magyar állampolgár vesztesnek tekinthető. A magyar termények hazai megbecsülésének visszaszerzését és új vidékfejlesztési és -gazdálkodási stratégia kialakítását szorgalmazzuk, aminek eredményeképpen a magyar gazdák visszanyerhetik a magyar földbe vetett hitüket.

Cél: a valódi létbiztonság és közbiztonság!
Az Összefogás Párt alapprogramjának irányelvei mind a valódi létbiztonság és közbiztonság felé hatnak. A család védelme, a gyermek jövőjének biztosítása, az idősekről való gondoskodás egy egészséges és teljes élet megtervezhetőségét jelentik. Elfogadhatatlan és minden lehetséges eszközt meg kell ragadni a szegénység megszüntetése érdekében: a munkaképeseknek munkalehetőséget kell biztosítani, a kirekesztetteket újra fel kell karolni. A mélyszegénységben élőket újra kell integrálni a társadalomba, el kell érni, hogy a szegénység ne termelődjön újra. Az oktatást, a foglalkoztatást, a szociálpolitikát magába foglaló, egymásra épülő stratégia kidolgozása szükséges. A létbiztonság fenntartása stabil közbiztonsággal érhető csak el. A rendőrség aktuális hiányosságainak kiküszöbölésén túl jelentős szerepet kell vállalniuk a helyi önszerveződéseknek (polgárőrség, faluőrség) is, elsősorban azokon a helyeken, ahol az állami rendfenntartó szerv – anyagi és strukturális fogyatékosságai folytán – tehetetlen. Biztonságunkért, tulajdonunk védelméért nem csak az államnak, de az egyénnek is tennie kell, az államnak pedig meg kell teremtenie ennek hatékony törvényi feltételeit.

Felelős politizálással a közbizalom helyreállításáért!
Az elmúlt húsz év alatt a politikai elitnek – szándékosan vagy nem – sikerült elérni az hitelvesztést a közösségeken belüli kapcsok meglazulását, az általános apátiát és bizalomhiányt. Ma már nem lehet eldönteni mikor hazudik, mikor mond igazat a politikai elit. Az a választók általános véleménye, hogy „ezek mindig hazudnak”. Sajnos erre számos példa van. Ennek a miliőnek a megváltoztatása nélkül minden politikai program eleve bukásra van ítélve.


Az Összefogás Párt mindenekelőtt a közbizalom helyreállítását tűzi ki célul, mégpedig egy, az embereket és a közösségeket képviselő felelős politikai magatartással. Politikai döntéseit mindig szakmai és társadalmi egyeztetések, civil konzultációk alapján fogja meghozni, mert Magyarország jövőjéért nem csak a politikusok, hanem minden választópolgár felelős.

Ugyanakkor az Összefogás Párt saját politizálásáért is felelősséget vállal: nem tesz olyan ígéreteket, amelyeket nem tud betartani, a választók bizalmát őszinteségével akarja elnyerni. Politikáját a szubszidiaritás elve vezérli: az önkormányzatiság és a regionalizmus megerősítése szükséges ahhoz, hogy a társadalom problémáit a leghatékonyabban kezelni lehessen. Az alapprogramban lefektetettek egy erős államot feltételeznek, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenki nyugalomban és biztonságban élhessen, hogy boldogulásának feltételeit megteremtse. Mindehhez azonban az állam és az állampolgárok közötti viszony újraértelmezésére is szükség van: az egyén helyzetének és környezetének javításáért nem csak az államnak, hanem mindenkinek tennie kell.




Összefogásra van szükség!
Magyarország jelenlegi válságából csak egymással összefogva tudunk kikerülni. A jelenlegi politikai elit káros, nemzetromboló gyakorlata helyett emberközpontú, a civil társadalom érdekeit képviselő politizálásra és egészséges nemzeti identitásra van szükség. Újra hitet kell ébresztenünk Magyarország felemelkedéséért! A nemzet tagjainak összefogására van szükség! Az Összefogás Párt a 2010-es országgyűlési választási folyamatban nem ígérget.
Alapprogramunkkal társadalomszemléletünket és politikai magatartásunkat fektettük le, amelyek az utat mutatják a felmerülő szakpolitikai kérdések kidolgozása, megválaszolása során.

A választópolgár az  Összefogás Párttól az itt megfogalmazott szemlélet és értékrend következetes érvényesítését várhatja el, melyet eddig a politikában példa nélkül álló módon, szerződésben rögzítünk a választópolgárral.


Az Összefogás Párt képviselő-jelöltjei ehhez a munkához kérik a választók bizalmát.

Kép